Piaci alapok és piaci befektetők. Mikor válik piaci alapúvá az ökoszisztéma?

A hazai kockázati tőkebefektetői szektort és a startup ökoszisztémát, épp úgy, ahogy lényegében az egész hazai gazdaságot, döntő részben uniós források finanszírozzák. Olyan időszak ez, ahol a mesterséges, átmeneti forrásbőséget csak akkor követi tartós növekedés, ha a forrásfelhasználás sikeres és célszerű és az nem csak egy-egy befektetésre nézve biztosít hozamelőnyt, hanem a kapott támogatás képes egy teljes szektor fejlődését biztosítani.

A 2010-ben ősrobbanás-szerűen kialakult tőkebefektetői iparág már csak jelenlétével is vitathatatlanul képes volt katalizálni egy váratlanul gyorsan bővülő startup szubkultúra létrejöttét és gyarapodását. Még akkor is, ha a JEREMIE program számos szereplőjének működése nem mutatott mindig piaci logikát és nem mindegyikük folytatott valós kockázati tőkebefektetői tevékenységet. Miközben viszont a startup szektor az utóbbi években hirtelen virágzásnak indult, a befektetői iparág egyelőre nem mutat önálló életképességet. Az uniós források befektetési időszakának lejártával az azt kezelő szereplők lényegében egyik napról a másikra tűntek el a piacról, befektetői aktivitást alig néhány magánszereplő mutat, jellemzően ráadásul olyanok, akik amúgy is távol tartották magukat az uniós vagy állami források világától. Az előző uniós költségvetési időszak JEREMIE programja e tekintetben egész biztos, hogy nem volt sikeres, mert nem volt képes olyan befektetői iparágat megteremteni, amely uniós források hiányában is képes lett volna folytatni tevékenységét, képes lett volna piaci forrásokat mozgósítani vagy saját forrásból további befektetési tevékenységet folytatni. A JEREMIE forrásokra olyan befektetői infrastruktúra épült rá, amely a források kifutásával még csak meg sem próbált új befektetői kört találni és építeni és piaci alapon folytatni tevékenységét. Miközben az alapkezelők nagy része minimum elvárásként fogalmazza meg portfólió cégeivel szemben, hogy befektetésükből minél gyorsabban álljanak saját lábra, addig ők maguk ugyanezt a logikát még nem sajátították el. A hazai kockázati tőkebefektető szakma egyéb ötlet híján türelmetlenül várja az újabb JEREMIE pályázatok kiírását, illetve addig is intenzív kapcsolatokat épít azon állami szereplőkkel, akiktől költségvetési források elérését remélni. Hogy ugyanezen tevékenységet hogyan lehet fenntartható, piaci logikával folytatni, ennek az iparágnak az elmúlt években nem sikerült még megtanulni vagy elsajátítani.

Persze nem olyan egyszerű az uniós és állami forrásokon kívül akár magán-, akár intézményi tőkét vonzani a hazai piacra. A hazai startup világ egyelőre inkább csak itthonról tűnik különlegesnek, a nemzetközi piacokról még alig látszik. Ma befektetői forrásokat erre a piacra az ország, a hazai induló vállalkozások vonzerejével még nem lehet csábítani, azzal intézményi tőke érdeklődését nem lehet felkelteni. Nem lehet tehát megspórolni azt a feladatot, ami egy piaci alapon működő befektetői csapatnak egyébként is dolga: bizonyítani kell tudni a piaci intézményi és magántőkének a szakmai alkalmasságot és rátermettséget, a képességet a jó befektetésekre. Ma ez még csak néhány megtörtént és vonzó hozamú exit formájában lehetséges, a piaci evolúció következő lépése egy olyan tőkealap vagy befektetési struktúra működtetése és lezárása, melynek befektetői hozamai önmagában versenyképesek bármely nemzetközi piaci szereplőjével. Ha ez megtörténik, akkor majd nem kell többé újabb uniós források megpályázhatóságáért és elnyeréséért fohászkodni és nem lesz többi kérdés, hogy a hazai ökoszisztéma is képes piaci alapon működni. Ehhez viszont nem egy és nem egynéhány jó befektetésre lesz még szükségünk, s nem lesz elég csak magunk számára startup sikersztorikat gyártani, mert a számok és hozamok előbb-utóbb könyörtelen tényszerűséggel mutatkoznak meg.